+36 30 288 7668 info@ceremoniamesterno.hu

SOMORJAI ILONA

  CEREMÓNIAMESTER – ESKÜVŐSZERVEZŐ – előadóművész

Sikeres esküvő

Hogyan lettem  Ceremóniamester és esküvőmesternő?

1997 és 2002 között a Bestiák lánytrió oszlopos tagja voltam, amíg a csapat létezett, de az igazi életem csak a Bestiák után kezdődött. Sokat vezettem műsort, évekig újságot írtam, és végre kiélhettem magam a kreativitás szinte minden formájában: kézzel festett ruhákat gyártottam, lakberendezést, sminkelést tanultam. Az utóbbi majdnem nyolc évben hol külföldön énekeltem egy zenekarral, és hol itthon szórakoztattam és konferáltam, kooridáltam elsősorban esküvőkön és rendezvényeken.

Imádok segíteni, adni, szervezkedni, koordinálni, konferálni, kreatívkodni, énekelni – mindent, ami egy esküvő szervezésével és lebonyolításával kapcsolatos: az esküvőszervezés vagy inkább esküvőalkotás így a hivatásommá lett. Így lettem – szinte egyedüliként az országban – esküvőmesternő és cermóniamester

Sok szeretettel várok hát minden leendő ifjú párt, aki bizalmat szavaz nekem.

Kívánok mindenkinek boldog életet és sok szeretet, boldogságot!

INTERJÚ CEREMÓNIAMAGAZIN

Ceremónia Magazin: Kérem, meséljen egy kicsit önmagáról!

Somorjai Ilona: Köszönöm szépen a kedves szavakat, és bevallom, nagyon jól esett a felkérésük. Valóban nem vagyok „nőfély” , bár olyan is van, mégha ritkább is, mint a vőfély. Nem csoda, hiszen azért ritka, hogy egy hölgy, aki képes harsány, de nem „idegesítő” hangszínen verseket és mondókákat taglalni, iszogatni a násznép- pel, egyszóval, olyan Vőfélyesen viselkedni. Ez talán tényleg egy kicsit olyan férfiaknak való feladat. Persze, nem akarok éppen én előítélettel lenni, mert elképzelhető, hogy valaki ezt is jól csinálja. Ami fontos, hogy a Ceremóniamesterség kialakulásával jobban megnyíltak a lehetőségek a hölgyek számára is, hiszen ebben a szakmában elengedhetetlen a kellemes hangszín, a beszédkészség, a nyitott személyiség, de a szervezőkészség mindenekelőtt nagyon fontos. És ebben bizony a nők nagyon jók tudnak lenni! Nem véletlen, hogy az esküvőszervezők nagy része is nő.

CM: Tudjuk Önt sokáig a könnyű zene világából ismerhették az emberek…

SI: Valóban, Miss Bee néven szerepeltem elég sokat a médiában is az együttesemmel a Bestiákkal, de most már idestova 15 éve folyamatosan dol- gozom élőzenekarokkal. Majdnem 8 éven át folyamatosan jártam, évente többször is külföldre énekelni, elsősorban oda is zenekar- ral. Voltam Moulin Rouge énekes díva, Gönczi Gábor és a Smile-nak köszönhetően egy MÜPA koncerten is szerepelhettem, mint díva, úgyhogy ma már bizton állíthatom, hogy zenésszé és énekesnővé lettem.§ Persze a fejlődésnek sosincs vége, de van már pár év szín- pad és élőzés a hátam mögött.

CM: Mi indította Önt az esküvői színpadra?

SI: Most mondhatnám viccből, hogy a „kényszer”, de ez nem igaz! Mivel élőben szerettem volna énekelni zenekarral, és ez- zel növelni a tudásomat, rutinomat évről-évre, így az esküvők erre jó lehetőséget adtak. A rendezvényeken és esküvőkön játszó élőzenekaroknál nincs jobb iskola a világon! Minden zenésznek, énekesnek kötelezőben előírnék legalább 2 szezont! No, de ennyit az éneklésről, mert gondolom inkább arra kíváncsi, hogyan lettem Női Ceremóniamester?! Egy idő után adta magát. Végignéztem a színpadról, ahogy kialakul ez a szakma Magyarországon, Láttam, ki–mit–hogy csinál, és érzékeltem a „hibákat” is. Aztán rászántam magam az első felkérésre. Az első két évben még nem tudtam, hogy akarom-e ezt hivatásosan is űzni, de mikor végül úgy döntöttem, hogy nem megyek többet külföldre, már jó lehetőségnek tűnt, ráadásul még énekelhetek is. Így most már ez a második hivatalos szezonom a szakmában.

CM: Milyen kihívásokat jelentet ez az új szerep?

SI: Szerencsére, tudtam, hogy mit hogyan szeretnék csinálni, de nyilván esküvőről-esküvőre jöttek még plusz tapasztalatok és mára már kialakítottam egy saját rendszert, amivel gördülékenyebben tudok haladni a párokkal az esküvő szervezése alatti időszakban is. Persze, ennek sincs soha vége, mindig újítok valamit. Rájövök, hogy így, vagy úgy még praktikusabb a dolog. Ezen kívül csak kis mértékben, de meg kellett küzdenem azzal, hogy nő vagyok. Az igazság az, ha már a személyes találkozóig el tudok jutni egy párral, akkor szinte mindig nyert ügyem van, pláne, ha még zenekarban is gondolkoznak.

CM: Milyen érzései voltak, amikor az első esküvő végén hajnalban a násznép ébredezett?

SI: Ilyen emlékeim, maximum a zenekaros időszakból vannak. Mint ceremóniamester ugyan nem szoktam az órámat nézni, de reggelig nem szoktam maradni. Tisztában vagyok vele, hogy egyesek na- gyon ki tudnak fordulni magukból, és néha ezt tudni kell kezelni. Nagyon sok a stressz, az emberek ilyenkor igyekeznek kiengedni a hétköznapokon felgyülemlett gőzt, ami néha nem jól sül el, de nagyon durva, elvadult násznéppel még szerencsére nem volt dol- gom. Valahogy mindig kivívom a tiszteletet, és a szerint kezelnek az esküvőkön.

CM: Legyen szíves, mesélje el mit szokott ajánlani az ifjú pároknak, milyen furcsa kívánságokkal találkozott, s miben különbözik egy esküvő, amit Ön vezet, mint egy férfi vőfély?

SI: Kirívóan furcsa dolgokkal még nem találkoztam. Talán a leg- érdekesebb, amikor valamilyen fantáziavilágra épült az egész esküvő, amit meg kellett valósítanom. Ehhez alkalmazkodott a de- kor, az én öltözékem és részben a zenei világ is. Nekem ilyen dolgokkal nincs bajom. Magam részéről különlegességeket szoktam felajánlani zeneileg, például, hogy a szertartáson énekelem élőben a bevonulójukat (akár a templomban is), vagy a nyitótáncukat. Ez sokszor megihleti őket, és akkor jönnek a kívánságok zenei téren is. Sokféle stílust kellett már énekelnem. Azt szoktam mondani, ha zenei alapot tudunk hozzá szerezni vagy készíttetni, akkor mehet! És hogy miben különbözik egy általam vezetett esküvő egy vőfélyes esküvőtől? Nagyon sokban, mivel én nem mondok verseket, nem faragok rímeket, ellenben sokkal többet koordinálok, szervez- kedek. Egy férfi ceremóniamestertől még talán abban a minimális női esszenciában is különbözöm, hogy határozott vagyok, de mégis nőies. Közvetlen vagyok és spontán, nincsenek betanult szófordulataim, amolyan laza, természetes stílusban konferálok és irányítok, mintha mindenkit ismernék. No meg persze praktikák- ban, de nem árulhatok el minden kulisszatitkot! A menyasszonyok általában nagyon örülnek, hogy olyan valaki segít nekik, aki átérzi a legutolsó kis problémájukat is. Éppen ezért, szinte mindent meg mernek kérdezni tőlem. Én pedig igyekszem mindenben a segít- ségükre lenni, hogy életük nagy napja a lehető legtökéletesebben sikerüljön!

CM: Köszönöm a beszélgetést és további sok sikert kívánok a munkájához! 

KÉRJETEK IDŐPONTOT

1 + 10 =