+36 30 288 7668 info@ceremoniamesterno.hu

Avagy

„Menjünk tánctanárhoz vagy hagyjuk az egészet…?”

Somorjai Ilona női ceremóniamester, már 2002 óta van jelen folyamatosan esküvőkön. Az első 10 évben inkább zenekaraival és énekhangjával vette ki részét a jó hangulat megteremtéséből, de idestova 4 éve már annak, hogy kitalálta a „ceremóniamesternő projectet”.

Mennyire tartod fontosnak, hogy az esküvő programjain belül, legyen „Nyitótánc”, melyet természetesen az ifjú pár táncol?
Nyilván, ha egy egész kis létszámú esküvőről van szó, ahová talán még egy ceremóniamester sem szükséges feltétlen – ez esetben nem tartanám annyira kardinálisnak a nyitótáncot. De ha már egy kicsivel nagyobb vendégseregben, és buliban gondolkozunk – akkor véleményem szerint fontos! Azt gondolom, hogy az esküvő, mint esemény egy „oda-vissza megtiszteljük egymást” eset. Hiszen mi meghívunk, hogy légy velünk a nagy napunkon – hozz ajándékot, de cserébe kapsz kedvességet, előzékenységet, welcome italt, programokat, vacsorát, akár szállást, és nem utolsó sorban a buli előtt egy nyitótáncot. Mindentől függetlenül, ha valaki kategorikusan kijelentené, hogy márpedig „náluk nem lesz nyitótánc” – akkor biztosan javasolnék valami kis programot helyette, hiszen valamilyen formában csak el kell indítani a mulatságot. A legrosszabb esetben a zenekart vagy a Dj.-t konferálnám show szerűen – csak, hogy valami mégis történjen, ami figyelemfelkeltő…

Mennyire gyakori, hogy a párok nem akarnak Nyitótáncot?
Az nagyon gyakran előfordul, hogy egy kicsit tévhitben vannak ezzel kapcsolatban. Vagy azért, mert nem voltak az utóbbi években sok esküvőn vagy, éppen azért mert voltak és esetleg láttak néhány számukra „eltúlzott”, akár agyon koreografált nyitótáncot. Persze ebben is nehéz igazságosnak lenni, hogy melyik tánckoreográfia túl sok és melyik pont jó?! Mert alapvetően, minden energia, amit a pár egy ilyen tanulási folyamatba befektet – ha jól sikerül, ha nem – tiszteletreméltó. Nekik sokszor már maga a szereplés is nehéz ennyi ember előtt és érthető, ha sokan félnek ettől a programponttól. Éppen ezért meg szoktam nyugtatni őket, hogy azzal sincs semmi baj, ha ez a tánc, csak jelképes! Aki szeretne és ideje engedi, járjon el tánctanárhoz és tanuljon be egy mutatós koreográfiát – biztos, hogy sikerük lesz! De akiknek nincs ehhez kedve, ők csak nyugodtan válasszanak egy szép lassú – közép tempós, szép szerelmes dalt, ami mindkettejüknek tetszik és „szalon pózban” lassúzzanak egyet, vagy ha tudnak keringőzzenek egy kicsit.